A Tbj. (2019. évi CXXII.) törvény 6. § (1) bekezdés f) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (e körbe tartozik a megbízás is) keretében munkát végző személyek biztosítását – amennyiben a díjazásra nem havi rendszerességgel, hanem időszakonként, vagy a tevékenység befejezését követően kerül sor – a díjazás kifizetésekor (esedékességekor) kell elbírálni.

E szabály miatt gyakran keletkeztet olyan helyzetet, hogy a 2024-ben végzett időszak tekintetében is 2025-ben kell dönteni a biztosítási kötelezettségről, ami némileg bonyolultabbá teszi a számolást, illetve a bejelentési kötelezettség teljesítését. 

A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyre a biztosítás abban az esetben terjed ki, amennyiben az e tevékenységből származó járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér 30 százalékát vagy naptári napokra számítva ennek harmincad részét. 

Tehát a biztosítási kötelezettség elbírálása egyszerű osztással történik, a járulékalapot képező jövedelmet (amely lévén szó önálló tevékenységről megegyezik az adóelőleg alap számításánál figyelembe veendő jövedelemmel), el kell osztani a jogviszony tartamával (hónapjaival, napjaival) és a kapott hányadost összevetnie az említett összeggel. 

A Tbj. alkalmazásában minimálbéren a tárgyhónap első napján érvényes minimálbért kell érteni. Ebből következően amennyiben éveken áthúzódó jogviszonyról van szó, a minimálbér változásával módosul a biztosítási összeghatár is.

Mindennek illusztrálására vegyünk alapul egy 2024. november 3-tól 2025. január 28-ig tartó megbízási jogviszonyt, amely alapján 2025. január 30-án 260.000 forint megbízási díj került kifizetésre. 

Ebben az esetben a járulékalapot képező jövedelem 260.000 x 90 % =…