Meglehetősen gyakran merül fel kérdésként, a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülő személy, jogosult-e táppénzre?

Nos, biztosítási szempontból nézve, ennek soha nem volt akadálya. A rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás nem nyugellátás, tehát az abban részesülő nem minősül nyugdíjasnak, így ha munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít, az általános szabályok szerinti terheli a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség. Biztosítottként pedig a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhet, így természetesen akár táppénzre is. 

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. évi CXCI. (Mm.) törvény 2024. december 31-ig azonban kevésbé volt megengedőbb e kérdésben, és talán ez lehet a máig élő jogalkalmazói bizonytalanság oka. 

A jogszabály 2. § (1) bekezdésének c) pontja ugyanis a rehabilitációs és rokkantsági ellátás tekintetében jogosultsági feltételként rögzíti, hogy az érintett nem részesülhet rendszeres pénzellátásban. 

Az Mm. törvény 1. § 10. pontja szerint a jogszabály alkalmazásában rendszeres pénzellátásnak: 

• a szociális (1993. évi III.) törvény által rendszeres pénzellátásként felsorolt ellátások, valamint 
• a szociális biztonsági tárgyú nemzetközi egyezmények, továbbá az uniós rendeletek alapján külföldi szerv által folyósított, ezekkel azonos típusú ellátások, 

minősülnek, ide nem értve 

• a hadigondozottak és nemzeti gondozottak ellátásait, 
• a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlékot, 
• a gyermekek otthongondozási díját, az ápolási díjat, 
• a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. (Tny.) szerinti hozzátartozói nyugellátásokat és 
• a gyermekgondozást segítő ellátást.

Mivel a szociális törvény 4. § (1) bekezdés i) pontja értelmében a táppénz és baleseti táppénz rendszeres pénzellátásnak tekintendő, így ezek folyósításának tartama alatt a…