A megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. évi CXC. (Mm.) törvény 22. §-a határozza meg, hogy a rehabilitációs hozzájárulásra vonatkozó szabályok tekintetében kit lehet megváltozott munkaképességű személynek tekinteni.

E felsorolás 2021. január 1-jétől kiegészült további két személyi körrel a jogszabály ezen időpontban hatályba lépett 22/A. szakasza révén. 

E szerint a megváltozott munkaképességű személyekkel esik egy tekintet alá esik az a személy is, aki

• köznevelési intézményben – a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint megállapított – sajátos nevelési igényű gyermeknek vagy felsőoktatási intézményben – a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint megállapított – fogyatékossággal élő hallgatónak minősült (mindkét esetben legfeljebb a 23. életévének betöltése szerinti naptári évben), továbbá  
• aki – a munkaszerződése szerint – jogszabályban meghatározottak alapján rehabilitációs mentori tevékenységet lát el, és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri. 

A figyelembe vehető mentorok számát a törvény a megváltozott munkaképességű munkavállalók létszámához köti. 

Ennek megfelelően

a) 20 vagy annál kevesebb megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén 1 fő,

b) 21–100 megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 4 fő,

c) 101–250 megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 8 fő,

d) 251–500 megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 10 fő,

e) 500 feletti megváltozott munkaképességű munkavállaló esetén legfeljebb 12 fő

rehabilitációs mentort lehet figyelembe venni.

A rehabilitációs mentor tevékenységére vonatkozó szabályokat a 327/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet tartalmazza.

A jogszabály 13. szakasza értelmében a rehabilitációs mentor a rehabilitációs tanácsadóval…