A munkavállalót a munkavégzés ellenértékeként munkabér illeti meg, továbbá számára béren kívüli juttatás is járhat. A munkavállalót megillető kifizetések harmadik csoportja a költségtérítés.

Ennek alapvető szabálya a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény [Mt.] 51. § (2) bekezdésében található, mely elvi éllel rögzíti, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel.

Ezen általános szabály vonatkozik pl. arra az esetre, ha a munkavállaló a saját pénzén irodaszert, munkaeszközt vásárol vagy feltölti a munkáltató gépkocsijának benzintankját, saját költségén adja fel a munkáltató hivatalos leveleit stb. Költséget okozhat, ha a munkavégzés helye a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült hely, amelynek kapcsán bérleti díj, fűtési, világítási és a technológiai energia költsége merül fel.

A gyakorlat szerint nem költségtérítésnek, hanem munkabérnek kell tekinteni, ha a munkáltató által a munkavállaló részére fizetett összeg rendeltetése nem, vagy nem kizárólag a felmerült költségek megtérítése, hanem a munkavállaló teljesítményének, végzett munkájának anyagi elismerése [BH 1993/772]. Munkabérként kell figyelembe venni a költségtérítésként adott juttatást, ha valódi rendeltetése a munka díjazása [BH 2008. 73.]. Ha például a költségtérítésként feltüntetett és kifizetett összeg egy részéről megállapítható, hogy annak rendeltetése nem a felmerült költségek megtérítése, hanem az a munkaviszonyon alapuló személyes közreműködést, a végzett munka anyagi elismerését szolgálja, akkor ténylegesen munkabér kifizetése történik, a színlelt megállapodás pedig költségtérítésről szól [54. EH].

A munkáltató költségtérítési kötelezettségének fennállásához nem szükséges, hogy a munkavállaló a költség megelőlegezésekor külön utasításra járjon el, kell azonban, hogy eljárása munkaviszonyból eredő kötelezettsége teljesítésének körébe tartozzon. Nem csupán a szorosan vett munkaköri feladatok tartoznak ide, hanem olyan általános munkavállalói kötelezettségek is, mint hogy pl. köteles a munkáltatója érdekében általában gondosan eljárni, az esetleges károkat lehetőség szerint elhárítani stb. A másik feltétel az indokoltság, azaz, hogy a költségek munkavállaló általi megelőlegezése ténylegesen szükséges is legyen az adott, munkaviszonyból származó kötelezettség teljesítéséhez. Amennyiben a munkáltató utasítást adott az eljárásra, akkor a szükségesség megállapítható; utasítás nélkül pedig a munkáltató utólagos jóváhagyása szükséges, melynek megtagadása a munkavállaló által vitatható. Adott esetben például vitás lehet, hogy egy pedagógus által vásárolt színes kréta szükséges-e a tantárgy oktatásához vagy sem.

A költség megtérítésének az is feltétele, hogy a munkavállaló részéről igazolható legyen, hogy kiadása merült fel a munkáltató érdekében; ez történhet számlával, nyugtával. Annak sincs azonban akadálya, hogy átalányként, külön igazolás nélkül kerüljön sor költségtérítés fizetésére.

A fenti általános szabály mellett bizonyos költségeket a törvény külön is nevesít, illetve az Mt. 51. § (6) bekezdése felhatalmazást is ad kormányrendelet részére a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő költségeinek…