A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.] – ellentétben a munka törvénykönyvétől [2012. évi I. törvény, Mt.] – nem a szerződéses szabadság elsődlegességének elvén szabályoz. A közszférában a törvényi rendelkezések kógensek, kötelezőek, csak ott lehet tőlük, szűkebb körben eltérni, ahol erre maga a törvény lehetőséget ad. A képet árnyalja, hogy a Kjt-nek mögöttes jogszabálya az Mt., amelynek a Kjt. által ki nem zárt rendelkezéseit alkalmazni kell a közalkalmazotti jogviszonyra is; továbbá, a Kjt-hez ágazati hatályú végrehajtási rendeletek is kapcsolódnak, amelyek tekintetében szintén felmerül a kérdés, hogy szabályaiktól hogyan lehet eltérni – a munkáltató által egyoldalúan, a felek megállapodásával, vagy kollektív szerződéssel.

A Kjt. 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat – vagyis összefoglalóan ún. közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály – rendezheti. (Az egyéni közalkalmazotti jogviszonyra jellemző szabályok a kollektív szerződésben találhatók, a közalkalmazotti szabályzat a munkáltató és a közalkalmazotti tanács kapcsolatrendszerének kialakítására szolgál.) Ez a szabály rögzíti tehát az előzőekben említett elvet, hogy a közalkalmazotti jogviszony feltételeit (a munkakör betöltését, a felek jogait és kötelezettségeit, a munkaidő, pihenőidő és az illetményrendszer témaköreit stb.) elsődlegesen a jogszabályok kötelező rendelkezései határozzák meg.

A kollektív szerződéskötésre vonatkozó szabályanyag a közalkalmazottakra vonatkozóan is az Mt-ben található. Mt. 277. § (1) bekezdése alapján kollektív szerződés egyfelől a munkaviszonyból származó vagy az ezzel kapcsolatos jogok és kötelezettségek meghatározására, másfelől a kollektív szerződést kötő feleknek (munkáltató és szakszervezet) a kollektív szerződés megkötésével, teljesítésével, megszüntetésével, jogaik gyakorlásával, kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos magatartására terjed ki. 

A munkaviszony tekintetében az Mt. 277. § (2) bekezdése főszabályként azt tartalmazza, hogy a kollektív szerződés az Mt. szabályaitól a munkavállaló javára és hátrányára is eltérhet. Azokat a kérdéseket, amelyek tekintetében csak a munkavállaló javára lehet eltérni, vagy a szabályozás egyáltalán nem enged eltérést, az Mt. külön nevesíti, felsorolja, általában az adott fejezet végén „Eltérő megállapodás” alcím alatt. Ehhez képest a Kjt. 13. §-a a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó kollektív szerződéses eltérést másként határozza meg. Az a) pont szerint a közalkalmazottakra vonatkozó kollektív szerződés a Kjt. és a Kjt. ágazati végrehajtási rendeletei (kormányrendeletek vagy miniszteri rendeletek) előírásaitól csak akkor és azon kérdések tekintetében térhet el, amelyek tekintetében az eltérésre e jogszabályok felhatalmazást adnak. Például a felmentési idő mértékére vonatkozóan a Kjt. 33. § (2) bekezdése szerint: ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg és a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a 60 napos felmentési idő a közalkalmazotti jogviszonyban töltött meghatározott év után meghatározott számú hónapokkal meghosszabbodik. Kollektív szerződés tehát a felmentési időt csak a közalkalmazott javára történő eltéréssel módosíthatja, azaz felemelheti, ám a törvény ennek felső határát is megállapítja: 8 hónapnál hosszabb felmentési idő kollektív szerződésben sem állapítható meg. 

A Kjt. 13. § b) pontja a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó Mt-beli szabályoktól történő eltérésről rendelkezik. Az Mt. előírásaitól a közalkalmazotti szférában kötött kollektív szerződés az Mt. 277. § (1) és (2) bekezdése, valamint eltérő megállapodásra vonatkozó rendelkezései szerint térhet el. Azaz: amely kérdést a közalkalmazotti jogviszony tekintetében nem a Kjt. hanem az Mt. szabályoz, ott is általános a két irányú eltérés lehetősége, kivéve, ha az Mt-nek az adott kérdésre vonatkozó szabálya ezt valamiképpen korlátozza. Példa: a Kjt. 44/A. § (1) bekezdése (a Kjt-ből eltörölt fegyelmi eljárás helyett) az Mt. 56. §-ának alkalmazását írja elő. E szabály rendelkezik arról, hogy a munkaviszonyból (itt: közalkalmazotti jogviszonyból) származó kötelezettség vétkes megszegése esetére kollektív szerződés vagy – ha a munkáltató vagy a munkavállaló (közalkalmazott) nem áll kollektív szerződés hatálya alatt – munkaszerződés (kinevezés) a kötelezettségszegés súlyával arányos hátrányos jogkövetkezményeket állapíthat meg. Ez csak az emberi méltóságot nem sértő, határozott idejű szankció lehet, az egyhavi alapbér (illetmény) mértékéig, 15 napon belül indokolva, írásban kiszabottan, továbbá az így szankcionált kötelezettségszegés a jogviszony megszüntetésére nem adhat…