Régi vicc: egy vállalkozó az adóhatóság ügyfélszolgálatán áll sorban, egy kérelmet szeretne beadni, miszerint engedjék el őt két hét szabadságra. Az ügyintéző gondosan átolvassa a beadványt. „Hogy képzeli ezt jóember, miért kér tőlünk engedélyt erre?”– kérdezi döbbenten. „Azért, mert egész évben maguknak dolgozom!”– hangzik a válasz.

Bár az idézett tréfa nem mentes a túlzásoktól, az biztos, hogy a vállalkozások folyamatosan arra törekednek - érthető módon -, hogy minél kevesebb adót kelljen fizetniük, míg a hatóság ennek ellenkezőjén munkálkodik, igyekezvén a "karmai közé" kerülteket rajtacsípni valamilyen szabálytalanságon.

Sokszor nem is alaptalanul, hiszen a kisvállalkozások körében az adótervezés még mindig gyerekcipőben jár, gyakran csak a "ne adjunk nyugtát minden vevőnek", vagy a "vegyünk egy alvállalkozói számlát Józsitól" kétes sikerű módszerében merül ki.

Az már csak hab a tortán, amikor az egyébként valós és szabályos ügylet a "papírmunkán" vérzik el, azaz nem írnak rá olyan adatot a számlára, amit az Áfa-törvény elvárna, hiányos valamely analitika, nincs teljesítésigazolás, a szerződést fogalmazták meg - adójogi szempontból - sután, vagy egyéb dokumentum hiányzik. Az adóhatóság revizorai pedig rögvest fiktívnek minősítve az ügyletet nem ismerik el az adott költséget, az adóalap megemelésével adóhiányt és ennek szankcióit megállapítva.

Az alábbiakban a vállalkozások által választható adózási módokat - társasági adó, kisadózó vállalkozások tételes adója, kisvállalati adó, egyszerűsített vállalkozói adó, az egyéni vállalkozások személyi jövedelemadózása és átalányadója - vesszük górcső alá, kitérőt téve a béren kívüli juttatások háza tájára is. Azt fogjuk vizsgálni, mely adózási mód hagyja a legtöbbet a vállalkozó zsebében, beszélünk arról is, milyen dokumentációra van szükség az egyes megoldások esetében.

Ehhez először meg kell ismerkednünk a felsorolt adózási módok működésének módjával.

Kezdjük a sort az egyéni vállalkozásokkal!

Itt engedjenek meg nekem egy rövid kitérőt! Azok részéről, akik még csak fontolgatják vállalkozás indítását, a leggyakrabban elhangzó kérdés az, hogy mi éri meg jobban, milyen vállalkozási formát válasszak.

Ilyenkor a tanácsadó kénytelen azonnali válasz helyett kérdéseket feltenni. Például azt, hogy mi a célja a vállalkozással, milyen tőkeerővel rendelkezik, főfoglalkozásban kíván vállalkozni, vagy munkahelye mellett csak némi jövedelem-kiegészítést szeretne, stb.

Az e kérdésekre adható válaszok és további kérdések sora, amely a szóban forgó döntést megalapozhatja már egy másik - nem is túl rövid - cikk témája lehetne. Az egyéni vállalkozás mellett is felsorakoztathatunk érveket pro és kontra, de az biztos, hogy adójogilag az egyéni vállalkozókat "szorítja legjobban a cipő".

Egyéni vállalkozók

Az egyéni vállalkozók elsődlegesen a Személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartoznak, amely az adóalap, a fizetendő adó megállapítására két módszert kínál számukra:

1. a vállalkozói személyi jövedelemadózást, vagy

2. az átalányadózást.

Az első esetben a költségekkel csökkentett bevételt vállalkozó személyi jövedelemadó (16 százalék) terheli, majd az ennek levonásával fennmaradó osztalékadó alap után ugyancsak személyi jövedelemadót (16 százalék) és egészségügyi hozzájárulást (14 százalék) kell fizetni. Ez összességében azt jelenti, hogy a költségekkel csökkentett bevételből fennmaradó összeget picit több, mint 41 százalék adó és járulék terheli, azaz minden 100 forintból megmarad 59.

Az esetleges adóalap-kedvezményekre most nem térünk ki.

Természetesen a fizetendő terhek közé a vállalkozói kivét adóját és járulékait be kell számítani.

A kiegészítő tevékenységű egyéni vállalkozók

A kiegészítő tevékenységű egyéni vállalkozók járulékalapja megegyezik a személyi jövedelemadó-előleg alapjával - az ún. bérkivéttel -, kivéve, ha az kevesebb, mint a minimálbér, mert akkor ez utóbbi a járulékok alapja.

Amennyiben a vállalkozó heti 36 órai munkaidőt elérő munkaviszonyban áll, vagy nappali tagozaton közép- vagy felsőoktatási intézményben tanul, úgy a járulékalapra nem vonatkozik a kötelező minimum, az a tényleges kivét összege.

Azaz, ha nem vett fel vállalkozói kivétet, akkor nincs járulékalap. Azt fontos tudni, hogy a minimálbér a garantált bérminimumot - 2013-ban 114 ezer forintot - jelent azoknál, akiknek a tevékenysége szakképesítést igényel.

Éves szinten tehát legalább 726 756 Ft járulékkal kell számolnia annak az egyéni vállalkozónak, aki nem minősül kiegészítő tevékenységűnek, és a fentiek szerint nem áll munkaviszonyban, nem tanul.

Átalányadózás

Az Szja törvényben szabályozott átalányadózást az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági kistermelők választhatják, feltételekkel

1. az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben a bevétele nem haladta meg a 15 millió forintot, a kizárólag kiskereskedelmet folytatók esetében a 100 millió forintot, és

2. az adóévben várhatóan nem haladja meg a bevétel a 15 millió forintot, illetve a 100 millió forintot.

Az átalányadózás adóévenként választható, az adóév egészére. A tevékenységét év közben kezdő vagy megszüntető vállalkozások esetében az említett bevételi határokat csak a tevékenység folytatásának napjaival időarányosan lehet figyelembe venni.

Így például, ha a nem kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 2013. április 1-jétől folytatja a tevékenységét, akkor 11,3 millió forint bevételig jogosult 2013-ban az átalányadózásra. Amennyiben ezt túllépi, akkor - visszamenőleg - az év egészére a vállalkozói személyi jövedelemadózás szabályai szerint kell eljárnia. (Ezért is fontos, hogy az átalányadózó se mulasszon el számlákat beszerezni legalább a jelentősebb költségeiről, de az áru- és tárgyi eszközbeszerzéseiről egyéb okokból is.

Az alanyi, vagy a tevékenység jellege miatt adómentes vállalkozók kivételével pedig az áfa miatt is szükség van a bizonylatokra. Erről később még lesz szó.)

A bevétel - az Szja tv. 4. számú mellékeltében rögzítettek figyelembevétele mellett - az áfát nem tartalmazó bevételt jelenti.

Az átalányadózás esetében az adó alapját úgy kell kiszámítani, hogy a bevételt csökkentjük az Szja tv. által meghatározott költséghányaddal, és az így kapott összeg 16 százaléka a fizetendő adó.

Az alkalmazható költségátalányt a törvény kétféle szempont szerint határozza meg. Egyrészt annak figyelembevételével, hogy a tevékenység az általa preferált körbe tartozik-e, illetve a vállalkozó kiegészítő tevékenységűnek minősül-e vagy sem.

Általános esetben a költségátalány a bevétel 40 százaléka, míg a támogatott körben 80-93 százalék is lehet. Így például egy taxis 80 százalék költségátalánnyal számolhat, míg egy élelmiszer-jellegű kisbolt működtetője 93 százalék költségátalányt vehet figyelembe. Ha az említettek kiegészítő tevékenységűnek minősülnek, úgy 25, illetve 91 százalék a költségátalány.

Természetesen a járulékfizetést ők sem ússzák meg: a járulékok alapja megegyezik a személyi jövedelemadó alapjával, azaz az átalányadó alapjával, kivéve, ha az kevesebb, mint a minimálbér, mert akkor ez utóbbi a járulékok alapja. Azt fontos tudni, hogy ez ebben az esetben is a garantált bérminimumot - azaz 2013-ban 114 ezer forintot - jelent azoknál, akiknek a tevékenysége szakképesítést igényel. Azaz ettől csak magasabb lehet a járulékalap, kevesebb nem.

Például, ha a vállalkozóra a 40 százalék átalány az érvényes, akkor évi 2 millió 280 ezer forint feletti bevételnél már meghaladja a járulékalap a garantált bérminimumot. A fizetendő járulékok a garantált bérminimumra vetítve éves szinten összesen 726.756 Ft kötelezettséget jelentenek, azaz legalább ennyi, de ettől több közteherre számíthatunk éves szinten.

Az említett nagyságú bevételnél az átalányadó és a járulékok együttese a bevétel 41, illetve 48 százalékának megfelelő közterhet jelent éves szinten, azaz 58, illetve 52 százalék marad a zsebben.

Fontos kiemelni, hogy a kiegészítő tevékenységűnek nem minősülő, átalányadózó vállalkozók, ha a fentebb már említett "mentesítő körülmények" - heti 36 órát elérő munkaviszony, közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű képzésben részesül - fennállnak, akkor is az átalányadó alapja után fizetnek járulékot úgy, hogy nem érvényesül az a szabály, hogy ennek az összegnek el kell érnie a minimálbért (garantált bérminimumot).

Esetükben csak akkor lehet a járulékalap nulla forint, ha az adott időszakban átalányadó-alapjuk - azaz bevételük - sem volt.

Az átalányadózásban érintettek még a mezőgazdasági kistermelők. Rájuk kicsit összetettebb járulékfizetési szabályok érvényesek, de e keretek közt e körre nem térek ki.

Az átalányadózás előnyei mint látjuk, nem a járulékfizetésben rejlenek.

Helyi iparűzési adó

Az átalányadózó egyéni vállalkozók a helyi iparűzési adót - az ún. főszabály mellett, azaz a bevétel csökkentve az anyagköltséggel, elábéval, alvállalkozói teljesítmények és közvetített szolgáltatások értékével egyenlő az adóalappal - egy rájuk szabott szabály szerint is megállapíthatják. Ekkor az adó alapja az átalányban megállapított jövedelem 120 százaléka azzal, hogy az adó alapja nem lehet több mint a tevékenységből származó bevétel 80 százaléka.

Az, hogy kinek éri meg a vállalkozói személyi jövedelemadózást választania, és kinek jobb megoldás az átalányadózás, az alapos számítások alapján, az adott vállalkozó körülményeinek ismeretében dönthető el. Az biztos, hogy a bevételek és kiadások arányában vizsgálva a kérdést, az, akinek tevékenysége nem költségigényes - legalábbis kevesebb költséggel számolhat, mint a bevétel 40 százaléka -, és éves bevétele nem több, mint 2 millió 280 ezer forint, akkor jár jól, ha az átalányadózást választja.

Arról, hogy ezen túlmenően még milyen nagyságrendű bevételeknél mi a helyzet - az iparűzési adót és az áfát is figyelembe véve - később egy átfogó esettanulmányban még lesz szó.

Lépjünk tovább az egyszerűsített vállalkozói adóra, amelyet az egyéni vállalkozók is és a társas vállalkozások is választhatnak!

Az egyszerűsített vállalkozói adó

Az egyszerűsített vállalkozói adó (a továbbiakban eva) lényege az, hogy a vállalkozás tényleges költségeitől függetlenül, az áfát is tartalmazó bevételből számítva kell az adót megfizetni. Az adó értéke 2013-ban 37 százalék.

Azonnal tehetünk egy fontos megállapítást: annak éri meg ezt az adózási módot választani, akinek tevékenysége nem jár a bevétel arányában nézve jelentős költségekkel - például szellemi tevékenységet folytat.

Ez a költségarányokkal kapcsolatos kitétel azonban már elhangzott az egyéni vállalkozók átalányadója kapcsán is.

Ezért vegyük sorra, milyen kötelezettségeket vált ki az eva!

Ezzel az adóval megfizetettnek minősül

- az értékesítést terhelő, fizetendő áfa,

- a társasági adó, illetve a vállalkozói személyi jövedelemadó,

- az osztalék utáni személyi jövedelemadó (és ebből követezően nem merül fel a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulás sem),

- a vállalkozásból kivont jövedelem utáni személyi jövedelemadó.

Előfordulhat, hogy az evás vállalkozónak is kell áfát fizetnie - például egy közösségi beszerzés vagy egy belföldi fordított adózású ügylet kapcsán -, de a különböző adózási lehetőségek összehasonlíthatósága érdekében erre nem térek ki.

Az Eva tv. hatálya alá tartozó, kiegészítő tevékenységűnek nem minősülő vállalkozások járulékfizetésére a fő szabály érvényes, azaz nekik is legalább a minimálbér alapján kell járulékot fizetniük. Ez a szakképesítést igénylő feladatot ellátó egyéni vagy társas vállalkozások esetében éves szinten a fentebb már többször hivatkozott 726.756 Ft-ot jelenti.

Az egyéni vállalkozók dönthetnek úgy, hogy ettől magasabb járulékalap után fizetnek, de a társas vállalkozókat ez a lehetőség nem illeti meg.

Abban az esetben, ha az érintett egyéni vállalkozó heti 36 órát elérő munkaviszonyban is áll, vagy közép-, illetve felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a járulékalapja az eva-alap 4 százaléka (ezt nem kell semmilyen szorzóval korrigálni, szemben a főfoglalkozásúak minimálbérhez kapcsolódó korrekciós tételeivel).

Ez azt jelenti, hogy az eva-alap 4 százalékát összesen 44 százalék járulék terheli, ami az eva-alap egészére vetítve 1,76 százalék járulékteherrel egyenértékű.

Amennyiben a társas vállalkozás tagja áll a fentiek szerint munkaviszonyban, vagy tanul, rá ez a számítás nem vonatkozik, a Tbj tv. általános szabályaiból kell kiindulni, mivel esetükben nem ők, személy szerint az evások, hanem a cég.

Az evás vállalkozások iparűzési-adóalapjukat megállapíthatják a "klasszikus" módszerrel - azaz bevétel csökkentve az anyagköltséggel, stb. - valamint az egyszerűsített adóalap-megállapítás módszerével. Ez azt jelenti - és nem tévesztendő össze egy másik, a 8 millió Ft bevételt meg nem haladó vállalkozásokra érvényes, egyébként elméletileg az evások által is választható, egyszerűsített eljárással, amikor az adó alapja a bevétel 80 százaléka -, hogy az adó alapja az eva-alap 50 százaléka.

Ez az alacsony költségaránnyal rendelkező vállalkozások számára a gyakorlatban azt jelenti, hogy mondjuk Budapesten 2 százalék helyett 1 százalék adót kell fizetniük a bevételhez arányítva.

Kinek éri meg az eva?

Nos, erre ismét az a válasz, hogy ennek eldöntéséhez számításokat kell végezni, mondjuk, össze kell hasonlítani a társasági adózás és az eva szerinti kötelezettségeket a kisvállalkozások tételes adója vagy a kisvállalati adó szerint fizetendőkkel.

Annyit már most is elárulok, hogy egy alacsony költségszinttel dolgozó, 6 millió forintot meg nem haladó bevétellel a katával jár jobban, de erről picit később még lesz szó.

Persze sok olyan vállalkozás van, amelynek ettől nagyobb bevétele van. Az Olvasók felcsigázása érdekében azt is elárulom, hogy 10 millió forint bevétel és elhanyagolható költségek mellett még mindig az eva vezet.

Ha a tevékenység nem áfás, akkor az eva akkor sem éri meg, ha a tevékenység nagyon kevés költséggel jár.

Kata, kiva

A 2013. év újdonságai - a kisvállalkozások tételes adója és a kisvállalati adó - olyan versenytársak az átalányadózás, illetve az eva számára, amelyekkel már érdemes (szó szerint is) számolni.

Kisvállalkozások tételes adója

A kisvállalkozások tételes adóját (kata)

- az…